szolgáltatások fórum sajtó regisztráció linkek oldaltérkép keresés webrádió
  Aktualitások
Hírek
Fórum


Oldalletöltések: 29356131


Dél-alföldi régió: => Térség információk => Mezőgazdaság

Mezőgazdaság (Dél-alföldi régió)


Mezőgazdaság

Mezőgazdaság fejlettsége, jelentősége

A régió az ország legnagyobb kiterjedésű térsége. Síkvidéki jellege nagyban meghatározza mezőgazdaságának arculatát. Termőföldjének minősége - különösen a Tiszántúlon - kedvezőbb az országos átlagnál. Ebből következően a mezőgazdaság hagyományosan jelentős szerepet játszik a térség gazdaságában, amely szerep azonban az országos tendenciának megfelelően fokozatosan csökken.

Az agrárszférának (az erdő- és vadgazdálkodással, valamint halászattal együtt) a megtermelt bruttó hazai termékből (GDP-ből) való részesedése a rendelkezésre álló legutóbbi adatok szerint 2002-ben az országos 3,7 százalékkal szemben a régióban 9,0 százalék volt. A régió bruttó hazai termékének 14,8 százalékát ez a gazdasági ág állította elő. Ez a 3 megye termelte meg az ország mezőgazdaságból származó GDP-jének 23 százalékát, ebből 10,2 százalékot Bács-Kiskun, 6,3 százalékot Békés, 6,2 százalékot pedig Csongrád megye. (Az ágazat jelentőségének fokozatos mérséklődését jelzi viszont, hogy a mostani 9 helyett például még 1995-ben is a mezőgazdaságból származott a régióban megtermelt bruttó hazai termék kereken 15 százaléka,.)

A mezőgazdaság az átalakulások során sokat veszített súlyából, ami nyomon követhető a létszám jelentős csökkenésében is. Ez a szerepvesztés azonban az előzőnél kisebb mértékű volt. Így még mindig az ágazatban dolgozik - mostanra a GDP-termelés részesedésével nagyjából összhangba kerülve - a foglalkoztatottak jó egytizede. Közülük átlagosan közel 22 ezer fő az alkalmazott, 7 százaléka a nemzetgazdaságban alkalmazásban állók összes számának, részarányuk csaknem kétszer nagyobb, mint országosan.

Az ágazat a 90-es években jelentőségénél kisebb mértékben részesült a beruházásokból, a fejlesztések akkori visszafogása is minden bizonnyal hozzájárult teljesítményének csökkenéséhez.

A Dél-Alföldön, az ország legnagyobb területű régiójában található a legtöbb szántó, szőlő-gyümölcsös, de az erdőterület nagysága alapján csak a 4. a régiók között. Itt termelik meg a legtöbb búzát, de a kukoricatermelésben Dél-Dunántúl megelőzi. Itt tartják a legtöbb sertést, a szarvasmarha-állomány nagysága alapján viszont Észak-Alföldé az elsőség.

A mezőgazdaság Dél-Alföldön betöltött jelentős szerepe arra hívja fel a figyelmet, hogy a kedvező termőhelyi adottságok kihasználása, a meglévő kapacitások kellő hatékonyságú működtetése a régió - és az ország - elemi érdeke.

A mezőgazdaság szervezetei

Alapvető változásokon van túl az agrárágazat, amelyeknek látványos eleme volt a szervezeti átalakulás. A mezőgazdaság hagyományos nagyüzemi struktúráját először csak a 80-as évek legvégén színesítették új szervezetek. A decentralizáció a szövetkezetek átalakulása idején gyorsult fel; ahogy fokozatosan földhöz, termelőeszközhöz jutottak az emberek, egyre több új alapítású kft, bt jött létre. A régió keleti felén húzódó jó minőségű földeken a viszonylag jó pénzügyi helyzetben lévő szövetkezetek sokáig nem hullottak szét, hanem új típusú szövetkezetként működtek tovább. A Duna-Tisza közi homokhátság szövetkezetei viszont többnyire nem élték túl a változásokat, felszámolásra vagy végelszámolásra kerültek. Ebben a térségben ismét az egyéni gazdálkodás vált jellemzővé, amihez nagyban hozzájárult a tanyasi életforma megőrződése, a viszonylagosan jó épület-, gép- és eszközellátottság. Az állami gazdaságok átalakulása maradt legutoljára, egységeikből kft-k, rt-k szerveződtek. Ezek magánosítása napjainkban zajlik.

A régióban 2003 végén összesen 8344 mezőgazdasági vállalkozás működött, legnagyobb részük egyéni vállalkozásként, a társas vállalkozások aránya 26 százalék. A működő szövetkezetek aránya a régióban alacsonyabb, mint országosan. A vállalkozások többségénél a foglalkoztatott létszám 10 fő vagy annál kevesebb, az 50 fősnél nagyobbak száma 110 körüli, arányuk 2 százalék alatti.

A működő mezőgazdasági vállalkozások összetétele

gazdálkodási forma szerint

2003

(Százalék)

Gazdálkodási forma

Vállalkozások száma

Megoszlása, %

Az 1995. évi
%-ában

Társas vállalkozás

2 173

26,0

141,6

Ebből: kft.

1 079

12,9

170,7

betéti társaság

709

8,5

161,5

Egyéni vállalkozás

6 166

73,9

128,1

ÖSSZESEN

8 344

100,0

131,4

A régióban dolgozó összesen 6166 "hivatásos" (egyéni igazolvánnyal rendelkező) gazda mellett még számtalan egyéni gazdálkodó (kistermelő) folytat mezőgazdasági termelést. A legutolsó 2000. évi összeírás szerint a régió háztartásainak feléhez, a homokhátságon csaknem mindegyikéhez tartozik kisebb-nagyobb földterület és/vagy állatállomány. Termelésük elsődleges célja az önellátás és csak a felesleget értékesítik. (Részletesebben ld. az Általános mezőgazdasági összeírás, 2000 c. fejezetben)

A külföldi tőke szerepe

A mezőgazdaság tőkeszegénysége miatt szinte létfontosságú lenne a külföldi vállalkozók bekapcsolódása a termelésbe. A Dél-Alföld köztudottan nem preferált területe a külföldi befektetéseknek, de az ide települt külföldi tőkének is csak igen kis része irányult a mezőgazdaságba.

A 2002. évi adatok szerint az ágazat részesedése a jegyzett tőkéből 3, ezen belül a devizában jegyzett és elsősorban gépek, berendezések formájában megjelenő tőkéből 2 százalék. Az egy-egy mezőgazdasági vállalkozásra jutó saját tőke nagysága is lényegesen kisebb, átlagosan 76 millió forint, szemben a régióban működő valamennyi vegyes vállalkozás 160 milliós átlagával. Ennél jelentősebb tőkeinjekcióra csak a külföldiek legális földszerzési lehetőségének megteremtése után lehet majd számítani.

Külföldi érdekeltségű vállalkozások a mezőgazdaságban

2002

Megnevezés

Bács-
Kiskun

Békés

Csongrád

Dél-Alföld összesen

megyében

Vállalkozások száma

65

21

16

102

Saját tőke, millió Ft

5 939,1

425

1 419,7

7 783,8

Ebből: külföldi részesedés

3 592,4

356

683,5

4 631,9

Egy vállalkozásra jutó

jegyzett tőke, millió Ft

91,4

20,2

88,7

76,3

külföldi részesedés, millió Ft

55,3

17,0

42,7

45,7

Földhasználat

A régió gazdálkodói 2003-ban az ország területének egyötödét, összesen 1,8 millió hektárt használtak. Ebből 47 százalék Bács-Kiskun, 29 százalék Békés, 24 százalék Csongrád megyéhez tartozott. A terület több mint háromnegyede mezőgazdasági művelés alatt állt, az 1,3 millió hektár az ország művelt területének 22 és fél százaléka. A mezőgazdasági terület túlnyomó többsége szántó, ehhez képest csak valamivel több mint ötödannyi a gyepek nagysága, és lényegesen kevesebb az ültetvényeké. A 65 ezer hektárnyi kert-gyümölcsös-szőlő terület 77 százaléka Bács-Kiskun megyében található. Az erdő részaránya az országosan sem jelentős nagyságrendű erdőterületből 13 százalék. A Dél-Alföld 3 megyéje közül a leginkább erdősült megye Bács-Kiskun, a régió közel 227 ezer hektárt elfoglaló erdőterületéből 170 ezer tartozik hozzá. A művelés alól kivett terület aránya mindhárom megyében kissé alacsonyabb az országos átlagnál.

A földterület művelési ág szerinti megoszlása

2003. május 31.

(százalék)

Megnevezés

Bács-
Kiskun

Békés

Csongrád

Dél-

Alföldön

Orszá-

gosan

megyében

Szántó

43,8

72,4

58,2

55,7

48,5

Kert, gyümölcsös, szőlő

5,3

1,3

2,6

3,5

3,1

Gyep

15,2

7,9

11,9

12,3

11,4

Mezőgazdasági terület

64,4

81,7

72,8

71,5

63,0

Erdő

19,7

2,3

10,0

12,3

19,1

Nádas, halastó

1,3

0,9

1,5

1,2

1,0

Termőterület

85,4

84,9

84,2

84,9

83,1

Művelés alól kivett terület

14,6

15,1

15,8

15,1

16,9

FÖLDTERÜLET ÖSSZESEN

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

A mezőgazdaság átalakulásának leglátványosabb folyamata a föld tulajdonosi szerkezetének átrendeződése volt. Az átalakulást levezénylő törvények mindenekelőtt a szövetkezeti földekről, azok magánkézbe adásáról rendelkeztek, de az állami tulajdonú földek egy része is privatizálásra került. A föld magántulajdonba kerülése nem jelentette egyben a tényleges birtokbavételt. Az új tulajdonosok jó része - jellemzően a jó talajadottságú területeken eredményesen gazdálkodó szövetkezetek környezetében - garantált jövedelmet biztosító díj ellenében haszonbérbe adta földjét.

A földhasználat gazdálkodási forma szerinti változása 1993-1995 között volt a legintenzívebb; a folyamat bár lényegesen lassabban, de az évtized végéig tovább tartott. Az egyéni gazdálkodók súlya a földhasználatban az ekkorra elért 60 százalékról ismét visszaszorulóban van, 2003-ban már alig érte el az 50 százalékot. A magángazdálkodás részaránya természetszerűleg a gyümölcs-szőlő ültetvények használatában a legmagasabb, megközelíti a 100 százalékot.

A szántóföldi növénytermelés főbb jellemzői

A földhasználatot a régióban a szántóterület határozza meg. A gazdálkodás kereteinek módosulása nem okozott számottevő változást a szántóterület hasznosítása terén. A vetésszerkezeten belül - a régió termőhelyi adottságainak megfelelően - meghatározó volt és maradt a gabonatermesztés súlya. 2003-ban a szántóterület 64 százalékán, 658 ezer hektáron termesztettek gabonafélét, ezen belül a kalászosok foglalták el a szántóterület négytizedét. Legfontosabb közülük a több mint 275 ezer hektáron termelt őszi búza. Vetésterülete a régióban az 1996-2000. évek átlagánál 8 százalékkal volt több. A búza vetésterülete a kukorica rovására növekedett. A kukorica térvesztésében az állatállomány drasztikus mértékű csökkenése is szerepet játszott. A harmadik legnagyobb területen termelt napraforgó részesedése erősödött, ezzel szemben a cukorrépáé - a régió feldolgozó üzemének, a mezőhegyesi cukorgyárnak bezárásával méginkább - csökkent.

Ugyancsak fontos szegmense a szántóföldi gazdálkodásnak - az állatállományhoz kapcsolódóan - a takarmánynövények termesztése. Az általuk elfoglalt terület az ország szálas- és lédús takarmánytermő-területének egyötödét teszi ki. Legnagyobb területen lucernát és silókukoricát termesztenek a gazdálkodók. Az állatállomány csökkenésével e növények területe is fokozatosan mérséklődik, de még így is a legnagyobb takarmánytermelő régió a dél-alföldi, messze megelőzve a rangsorban az utána következőt.

Vetésterület a Dél-Alföldön

2003

Megnevezés

Terület

hektár

az 1996-2000. évek átlaga %-ában

az országos
%-ában

Búza

275 550

107,9

24,8

Kukorica

242 409

93,0

21,1

Őszi árpa

50 657

106,4

28,8

Tavaszi árpa

24 471

104,4

14,7

Rozs

15 812

94,1

34,4

Zab

15 166

121,9

22,0

Triticale

33 790

132,6

24,3

Napraforgó

118 909

102,6

23,5

Repce

12 014

76,3

16,9

Cukorrépa

9 279

60,6

17,8

Lucerna

40 524

65,8

27,2

A Dél-Alföldön 2003-ban - az aszály következtében - igen kevés, 727 ezer tonna búza, 112 ezer tonna őszi árpa, 756 ezer tonna kukorica termett, az erre felé kevéssé preferált tavaszi árpából pedig 39 ezer tonnát takarítottak be. A termés mennyisége az 1996-2000. évek átlagához és a 2002. évihez képest egyaránt jelentősen kevesebb. A három megye közül Békés gabonatermelése különösen kiemelkedő, a régió búzatermésének közel felét, kukoricatermésének négytizedét adta 2003-ban. A termesztési hagyományoknak köszönhetően a régió cukorrépa termésének bő felét ugyancsak ez a megye termelte meg. A Dél-Alföld a szántóterület részesedése alapján átlagosnak mondható - 23 százalék körüli - arányban vette ki részét az ország fontosabb növényféleségek termelésének produktumából (a jelentősebb részesedést ezúttal az aszály megtorpedózta).

A növénytermelés hektáronkénti hozamai a régióban több év átlagában nem különösebben kiemelkedőek, ami elsősorban a már régóta károsító aszályos periódus következménye. A kevés és egyenetlen eloszlású csapadékot a napraforgó kivételével a növények igen megszenvedték. A hektáronkénti átlagos termésnagyság a fontosabb növények esetében csaknem kivétel nélkül országos szint alatti, és csak felét-kétharmadát érte el a 90-es évek második fele átlagának. Az értékek szerinti rangsorban a 7 régió közül a Dél-Alföld hektáronkénti hozama búzából a harmadik, napraforgóból, lucernaszénából a negyedik, árpából, cukorrépából az ötödik, kukoricából, burgonyából a hatodik helyre volt elegendő.

A fontosabb szántóföldi növények termésátlaga a Dél-Alföldön

2003

Növény

Kg/ha

az 1996-2000. évek átlaga

az országos

%-ában

Búza

2 640

67,6

100,4

Kukorica

3 120

54,0

79,2

Őszi árpa

2 230

59,8

89,2

Tavaszi árpa

1 620

55,9

72,0

Rozs

990

52,5

68,3

Zab

1 290

53,3

86,0

Triticale

1534

51,7

76,3

Napraforgómag

1 960

116,6

102,1

Repcemag

1 050

59,6

71,4

Cukorrépa

33 140

81,3

94,8

Lucernaszéna

3 540

68,7

102,0

Sokat javítana a terméseredményeken a lassan kizsigerelt talajok megfelelő színvonalú tápanyag-visszapótlása, garantált minőségű vetőmag használata, a belvízelvezető-öntözőrendszerek rendbetétele és kapacitásának kihasználása, a szántóföldi növénytermesztésre alkalmatlan gyenge minőségű területek egyéb kultúrákkal történő hasznosítása.

Zöldségtermelés

A régió szerepe az ország zöldségtermelésében kiemelt jelentőségű. Itt takarították be 2003-ban a hazai zöldségtermés 37 százalékát, ezen belül a fokhagyma 62 százalékát, a zöld- és paradicsompaprika termés felét, a paradicsom közel felét, a vöröshagyma 44, a petrezselyemgyökér 42, a csemegekukorica 34 százalékát. A 90-es évtized elején a megtermelt zöldség mennyisége jelentősen csökkent, ami az aszályos időjárás mellett a piacait elvesztő feldolgozóipar mérsékelt keresletével hozható összefüggésbe. A visszakapaszkodás jelei csak 1994-től váltak egyértelművé, és a folyamat azóta is tart.

A 2003-ban Dél-Alföldön betakarított 718 és fél ezer tonna zöldség nagyjából három-háromtizedét Bács-Kiskun, illetve Csongrád megye adta, míg négytizedét Békés megye termelte meg.

Borsótermesztésben Békés megye, burgonyatermesztésben Bács-Kiskun- és Csongrád megye termelése meghatározó. Csongrád megye - ezen belül is a makói kistérség - a vöröshagyma- és a fokhagymatermesztés kiemelkedő körzete.

Petrezselyemből Csongrádban, sárgarépából, paradicsomból és uborkából Bács-Kiskunban termelik a legtöbbet. Káposztafélékből Bács-Kiskun és Csongrád megye adja a termés döntő részét. Az étkezési paprika (zöld- és pritaminpaprika) jelentős része Bács-Kiskun- és Csongrád megyében terem meg.

A régió részesedése az ország zöldségterméséből

2003


Külön kell szólni a fűszerpaprikáról, amely a régió, azon belül is Kalocsa és Szeged tájjellegű növénye. Bács-Kiskunban és Csongrádban termesztik az ország fűszerpaprika termésének nagy részét. Feldolgozott formája igazi "hungarikum".

Gyümölcs- és szőlőtermelés

2003-ban az ország összes gyümölcstermésének bő egytizedét a dél-alföldi régió gazdálkodói termelték meg. A gyümölcstermés mennyisége folyamatosan, az országost meghaladóan csökkent, ennek következtében a régió fokozatosan veszített súlyából. A 3 megye közül szinte valamennyi gyümölcsfajból a legnagyobb termést Bács-Kiskun adja (neve elsősorban a kajszibarack termeléssel forrt össze), az őszibarackot kivéve, amelynek termelésével viszont Csongrád megye jár az élen. Országosan a legtöbb őszibarackot Pest megye után Csongrád megye, a híres szatymazi termőtájon termeli meg. Békés megye szerepe a régió gyümölcstermesztésében a legkisebb.

A mezőgazdasági átalakulás, a privatizáció elhúzódását az ültetvények sínylették meg leginkább. A bizonytalan sorsú gyümölcsöket évekig senki nem művelte. A termés folyamatos visszaesésében fertőzések (a bogyósokban a monília, az almatermésüekben a "tűzhalál"), tavaszi fagykárok ugyancsak jelentős szerepet játszottak.

2003-ban fagy és aszály egyaránt károsította az ültetvényeket, a termés is ennek megfelelően alakult. A régióban termett 90 ezer tonna gyümölcs csak töredéke egy jobb évinek. A gyümölcstermés mennyiségét - miként országosan - az alma határozza meg. 2003-ban az összes gyümölcs több mint hattizedét (a szokásosnak - az őszibarackot szinte teljesen leszüretelő fagy következtében - sokkal nagyobb hányadát) az alma tette ki. Jobb években a tömegesen termő őszibarack az almát egyre inkább háttérbe szorítja.

A gyümölcstermés mennyisége a Dél-Alföldön

2003

Megnevezés

Tonna

Az országos %-ában

ÖSSZES GYÜMÖLCS

90 030

12,4

Ebből: alma

55 796

11,0

meggy

8 390

17,2

szilva

11 014

24,2

kajszi

5 531

18,0

őszibarack

4 065

12,7

Lényegesen kiegyenlítettebben alakult a szőlőtermelés helyzete. Nem csökkent látványosan a termőterület, a problémát inkább az jelenti, hogy az ültetvények rendkívül elöregedettek. A nem megfelelő ütemű pótlást a romló termésátlagok mutatják.

Az ország szőlőterületének csaknem egyharmada található a régióban, amelyen belül egyedül Bács-Kiskunban közel háromtizede. 2003-ban a téli fagy különösen a dél-alföldi területeken károsított, minek következtében az eredmények is elmaradnak az országostól.

Szőlőtermelés

2003

Megnevezés

Dél-Alföld

Ebből:
Bács-Kiskun
megye

Az országos
%-ában

Terület, 1000 hektár

29,8

26,8

32,0

Termésmennyiség, 1000 tonna

167,5

161,9

28,8

Termésátlag, kg/ha

5 630

6 040

90,1

Étkezési célra felhasznált szőlő,
1000 tonna

1,7

1,5

7,5

Bortermelés (egyszer fejtett),
1000 hektoliter

1 184,5

1 153,2

30,5

a/ Országos átlag.

Az állattenyésztés főbb jellemzői

A dél-alföldi régió a mezőgazdasági termelés másik főágazatában, az állattenyésztésben is jelentős súlyt képvisel; 2003. december 1-jén a 3 megyében tartották az ország szarvasmarha- és tyúkállományának nagyjából egyötödét, juhállományának egynegyedét, sertésállományának megközelítően háromtizedét.

A régió állománya a különböző állatfajokból - az országoshoz hasonlóan - az átalakulás éveiben rohamosan csökkent. Az állománycsökkenés korántsem csak a gazdálkodó szervezetekre volt a jellemző, az egyéni gazdálkodók istállóiban is egyre kevesebb lett az állat. A tartási kedv csökkenése elsősorban a kereslet visszaesésével, a jövedelmezőség nagyarányú romlásával függött össze. Az egyik legnagyobb visszaesést a szarvasmarha-ágazat szenvedte el, a 2003. évi 148 ezres állomány 55 százaléka az 1991. évinek. Az átmenet ideje alatt több jelentős állami dotációval épített állattartó telep kiürült, a gazdátlanná vált épületek állaga rohamosan romlik.

A sertéságazat - a jóval rövidebb reprodukciós idő és a fialásonkénti jelentős számú szaporulat miatt - lényegesen rugalmasabb. A sertéstartók a különböző gazdasági hatásokra gyorsabban tudtak reagálni, így a 90-es évtized eleji kereslet-visszaesésre, majd a fokozatosan visszatérő konjunktúrára. A 2003 végi 1352 ezres állomány bő egytizedével marad el az 1991. évi szinttől. A 3 megye juhállománya 1991-1997 decembere között kevesebb mint felére, 210 ezer alá csökkent. A mélypontot követően a juhtartási kedv folyamatosan élénkült. Ugyanakkor a tartós belföldi kereslet csaknem szinten tartotta a régió tyúkállományát, sőt újabban nagyságuk növekszik. A 2003 végi 8 milliós állomány egynegyedével több, mint 1991 végén volt.

Állatállomány a Dél-Alföldön

2003. december 1.

Megnevezés

1000 db

Az 1991. évi állomány
%-ában

Szarvasmarha

148

55,4

Ebből: tehén

69

80,2

Sertés

1 352

87,7

Ebből: anyakoca

88

64,7

Juh

333

70,4

Tyúkféle

8 074

124,4

A nagy állattartó megyének számító Békésben és Csongrádban az állatállomány csökkenése mellett megfigyelhető a specializáció: a magas fajlagos - termőterületre vetített - sertésállomány mellé az átlagosnál kisebb sűrűségű szarvasmarha-állomány társul. A Dél-Alföldön 100 hektár mezőgazdasági területre az országosnál kevesebb, 11 szarvasmarha, és az országosnál több, 102 sertés jut. Ez utóbbi a régiók között kiemelkedő arány.

Állatsűrűség

1997. december 1.

Régió

100 hektár mezőgazdasági
területre jutó

szarvasmarha

sertés

Közép-Magyarország

14

56

Közép-Dunántúl

16

98

Nyugat-Dunántúl

17

61

Dél-Dunántúl

11

99

Észak-Magyarország

8

39

Észak-Alföld

13

94

Dél-Alföld

11

102

ÖSSZESEN

13

84

Általános mezőgazdasági összeírás, 2000

A Központi Statisztikai Hivatal az 1999. évi XLVI. törvény előírásai alapján 2000. március 31-ei eszmei időponttal 2000. április 1-21. között általános mezőgazdasági összeírást (ÁMÖ 2000) hajtott végre.

Az összeírás során az országban összesen 2,1 millió háztartást (a háztartások közel kétharmadát) kerestek fel a számlálóbiztosok. Közülük közel 960 ezer bizonyult gazdaságnak, további 835 ezer rendelkezett kisebb földterülettel vagy állatállománnyal, 300 ezer pedig semmilyen mezőgazdasági tevékenységben nem volt érintett. A gazdálkodó szervezetek körében közel 8400 szervezet folytatott valamilyen mezőgazdasági tevékenységet.

Dél-Alföldön

Gazdaságok száma, összetétele

A 2000. évi Általános Mezőgazdasági Összeírás a Dél-Alföldön 391 ezer háztartásra (az összes 77 százalékára) terjedt ki. Közülük 209 ezer háztartás mezőgazdasági termelőkapacitása érte el azt a határt, amelynél a háztartás már egyéni gazdaságnak minősül (lásd: módszertani megjegyzések). Ezeken kívül még további 125 ezer háztartás használt a küszöbértéknél kisebb termőterületet (jellemzően néhány száz négyzetméter konyhakertet), vagy tartott állatot (leginkább néhány baromfifélét). Az együttesen 334 ezer háztartás annyit jelent, hogy a régióban három háztartásból kettő foglalkozik valamilyen szinten mezőgazdasági termeléssel.

A mezőgazdaság átalakulása, miként az országban, úgy a Dél-Alföldön is, az egyéni gazdaságok számának jelentős csökkenésével járt, és valószínűsíthetően az okok között is ugyanazok a tényezők (háztáji- és illetményföld-rendszer felszámolása mellett a mezőgazdasági termelés alacsony jövedelmezősége, értékesítési nehézségek) játszottak szerepet, mint az ország más térségeiben. Az egyéni gazdaságok száma 1991-hez képest a Dél-Alföldön több mint egynegyedével (országosan majdnem egyharmadával) csökkent. A három megye közül a legnagyobb mértékű volt a visszaesés Békés-, a legkisebb pedig Bács-Kiskun megyében. Az országoshoz képest mérsékeltebb ütemű csökkenés következtében az egyéni gazdaságok 20 helyett 22 százaléka tartozik jelenleg a térség megyéihez.

Egyéni gazdaságok száma a gazdálkodás alapja szerint

2000. március 31.

Területi egység

Gazdaságok
száma

Ebből: csak

Vegyes
előfordulás

földterülete

állatállománya

alapján gazdaság

Összesen, 1000 db

Bács-Kiskun megye

95,1

34,6

20,2

40,2

Békés megye

62,6

13,2

23,1

25,9

Csongrád megye

51,4

14,4

12,0

24,4

Dél-Alföld

209,1

62,1

55,2

90,5

Ország összesen

958,5

376,8

211,3

366,3

1991. évi %-ában

Bács-Kiskun megye

79,3

74,2

137,6

68,5

Békés megye

68,6

51,2

136,1

53,3

Csongrád megye

70,8

60,1

98,1

66,9

Dél-Alföld

73,7

64,5

126,0

62,9

Ország összesen

68,7

65,8

114,0

57,4

A gazdaságszám csökkenése struktúra átrendeződéssel járt. Drasztikus visszaesés a gazdaságok azon körében következett be, ahol a gazdálkodás alapját, akár kizárólagosan, akár az állatállomány mellett, a termőföld képezi. Általánossá vált ugyanis, hogy a privatizáció során földtulajdonhoz jutottak (zömmel korábbi háztáji- és illetményföld-használók) termőterületüket bérbe adták, így az általuk ténylegesen használt birtokméret a megállapított küszöbérték alá csökkent. Ezzel szemben a csak állatállományuk nagysága alapján gazdaságnak minősülő háztartások száma és aránya jelentősen emelkedett, részben éppen a termőterületétől megszabadult, korábban vegyes gazdálkodást folytató háztartások révén.

A struktúra-átrendeződés leglátványosabban Békés megyében ment végbe: a csak állattartással foglalkozó háztartások aránya az évtized elejéhez képest duplájára emelkedett a csak a föld, illetve a föld és az állatállomány nagysága alapján gazdaság méretű háztartások rovására. Dél-Alföldön az országos átlagnál gyakoribb a vegyes gazdaságok előfordulása, különösen Csongrád megyében, ahol majdnem minden második gazdaság e típusba tartozik. Föld és állatállomány nélkül, kizárólag a mezőgazdasági szolgáltatásra alapozott egyéni gazdaságok száma ma még igen csekély, de nem sokkal több az olyanoké sem, amelyek kizárólag intenzív kertészeti termeléssel foglalkoznak.

Az egyéni gazdaságok összetétele a gazdálkodás alapja szerint

a Dél-Alföldön az ÁMÖ időpontjában


1991 2000


a/ Mezőgazdasági szolgáltatás vagy intenzív kertészeti termelés alapján.

Amellett, hogy termelői hozzáállás szempontjából a „kétlábon-állás” (növénytermesztés és állattartás) a legelterjedtebb a régióban, Békés megye kitűnik a csak állatállománya nagysága alapján gazdaságnak minősülő háztartások magas arányával.

Az egyéni gazdaságok számának jelentős csökkenésével szemben a gazdálkodó szervezetek köre - a kilencvenes években lezajlott szervezeti decentralizáció (kiválások, szétválások, új típusú szervezetek alapítása) következtében - látványosan bővült. 2000 márciusának végén az ország több mint 8 ezer mezőgazdasági szervezete közül másfélezer a Dél-Alföldön működött. Körükben az a fajta tevékenységi profiltisztulás, amely az egyéni gazdaságok vonatkozásában is megfigyelhető, még egyértelműbb: a régióban, akárcsak országosan, 10 százalék alatti a vegyes profilú gazdaságok aránya. A tevékenységek tekintetében a hangsúly a földalapú gazdálkodásra helyeződött, miközben viszonylag jelentős hányadot képviselnek azok a szervezetek (majdnem minden hetedik), amelyek kizárólag mezőgazdasági szolgáltatásból élnek. Ezek többségét azok a korábbi szövetkezetekből alakult vállalkozások teszik ki, amelyek - földjüktől és állatállományuktól megszabadulva, kivált egységeik felé holdingszerűen működve - gépparkjukkal bérművelést végeznek. A mezőgazdasági szolgáltatásra alapozódott gazdálkodó szervezetek aránya Csongrád megyében nagyobb a régiós átlagnál.

A gazdálkodó szervezetek száma és összetétele a gazdálkodás alapja szerint

2000. március 31.

Megnevezés

Gazdaságok
száma
összesen

Ebből: csak

Vegyes
előfordulás

föld-
területe

állat-
állománya

szolgál-
tatása

alapján gazdaság, %

Bács-Kiskun megye

587

36,6

14,1

13,1

8,5

Békés megye

511

28,8

17,0

14,1

9,8

Csongrád megye

419

40,8

9,8

17,2

8,8

Dél-Alföld

1 517

35,1

13,9

14,6

9,0

Ország összesen

8 382

42,0

9,4

13,1

8,9

Mezőgazdasági tevékenységet folytató népesség

A gazdaságméretet elérő, vagy azt meghaladó nagyságú mezőgazdasági termelőkapacitással rendelkező dél-alföldi háztartásokban több mint 536 ezer fő él, akik közül 424 ezren részt is vesznek a mezőgazdasági termelésben. Ez azt jelenti, hogy a 29 ezer fős mezőgazdasági alkalmazotti létszámnál sokkal több személy - a térségben élő 1,3 milliós népesség közel egyharmada - folytat saját gazdaságában mezőgazdasági tevékenységet. Igaz, ez a tevékenység - ahogy ez a későbbiekben még kifejtésre kerül - a gazdaságméretet elérő háztartások esetében sem sokkal jelentősebb, mint néhány ezer négyzetméter termőföld megművelése, illetve egy-két szarvasmarha- vagy sertés tartása.

A tevékenység jellegéből adódóan a mezőgazdasági termelés inkább a falusi háztartásokra jellemző, épp ezért nem meglepő, hogy a mezőgazdasági tevékenységet folytató népesség aránya az urbanizáltabb Csongrád megyében lényegesen kisebb (25 százalék), mint Bács-Kiskunban (38 százalék) vagy Békésben (30 százalék).

Földhasználat

A dél-alföldi régió mezőgazdasági tevékenységet folytató gazdálkodói 1 millió 322 ezer hektár földterületet használnak, egyötödét az országosnak. Ennek 46 százaléka Bács-Kiskun-, 30 százaléka Békés- és 24 százaléka Csongrád megyére jut.

Az összes terület 96 százalékát, azaz 1 millió 265 ezer hektárt kitevő termőterület nagyjából fele-fele arányban oszlik meg a két fő gazdaság-csoport között. A földprivatizációval merőben átalakult tulajdonviszonyok ettől eltérő megoszlást tennének indokolttá, azonban viszonylag széles az a tulajdonosi réteg, amelyik nem maga műveli meg földjét, hanem azt bérbe adja, akár magántermelőnek, akár gazdálkodó szervezetnek. Ez utóbbiak közül a szövetkezetek számára a haszonbérlet létfontosságú, mivel csak ily módon juthatnak áru-, illetve takarmánytermő területhez.

A Dél-Alföldön mezőgazdasági tevékenységet folytatók által használt termőterület művelési ág szerinti szerkezetében a döntő hányadot a szántó teszi ki. Ezen kívül még az erdő és a gyep aránya számottevő, a többi művelési ág részesedése együttesen sem éri el az 5 százalékot. Az országos átlaghoz viszonyítva a régióban a szántó nagyobb és az erdő kisebb részaránya szembetűnő, a régió megyéi közül pedig Békés a szántó, Bács-Kiskun az erdő magasabb hányadával tűnik ki.

A használt összes termőterület művelési ág szerinti összetétele

2000. március 31.

(százalék)

Művelési ág

Bács-
Kiskun

Békés

Csongrád

Dél-Alföld

Ország

megye

Szántó

54,4

90,5

74,2

70,1

63,2

Konyhakert

0,8

0,8

0,6

0,8

0,7

Gyümölcsös

1,4

0,2

1,2

1,0

1,2

Szőlő

3,6

0,0

0,6

1,8

1,1

Gyep

16,1

6,0

11,0

11,8

9,9

Erdő

22,8

1,4

10,9

13,4

23,1

Nádas

0,7

0,2

0,2

0,4

0,4

Halastó

0,2

0,9

1,3

0,7

0,4

Összesen

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

A termőterület művelési ág szerinti összetételében nincs lényegbevágó különbség aszerint, hogy gazdálkodó szervezetek vagy egyéni gazdaságok által használt területről van-e szó. Az természetes, hogy a konyhakert művelési ág az egyéni gazdálkodás sajátossága, de az ültetvények aránya is itt nagyobb, míg a gazdálkodó szervezetek termőföld-használatának jellegzetességét a viszonylag magas erdőhányad adja.

Dél-Alföld termőterületének részesedése az országosból művelési áganként

2000. március 31.


A dél-alföldi egyéni gazdaságok túlnyomó többsége rendelkezik termőterülettel (az anélküli gazdaságok aránya nem egészen 6 százalék). A termőterület leggyakrabban - az esetek mintegy hattizedében - szántó és/vagy konyhakert, ehhez képest töredéknyien használnak szőlőt, még kevesebben gyümölcsöst, bár ezek köre még mindig bővebb, mint az 5-6 százalékos hányadot képviselő gyepet vagy erdőt művelők csoportjáé. Nádasa, vagy halastava a gazdaságok kevesebb mint egy százalékának van.

A 90-es években lezajlott változásokat jól tükrözik a gazdálkodó szervezetek földhasználatára vonatkozó adatok. A régióban a gazdaságoknak jelenleg már csak 57 százaléka művel földterületet; Bács-Kiskun megyében ez az arány átlag alatti, Csongrádban pedig átlag feletti. Szántót minden második gazdálkodó szervezet használ, egyéb művelési ágú területet - egyenként - legfeljebb minden hatodik.

Földterületet használó gazdaságok aránya

2000. március 31.

(százalék)

Megnevezés

Bács-
Kiskun

Békés

Csongrád

Dél-Alföld

Ország

megye

Egyéni gazdaságok

Termőterületet használ

95,4

93,2

94,1

94,4

96,2

Ezen belül:

szántót

57,2

57,4

68,2

60,0

62,2

konyhakertet

62,7

71,4

57,2

63,9

72,8

szőlőt

25,0

1,2

6,7

13,4

20,8

gyümölcsöst

9,4

5,3

9,0

8,0

14,9

legelőt

9,0

2,0

7,9

6,6

4,1

erdőt

7,2

1,8

3,1

4,6

7,9

Gazdálkodó szervezetek

Termőterületet használ

51,3

55,8

65,6

56,8

64,2

Ezen belül:

szántót

41,9

53,2

57,3

50,0

47,1

szőlőt

6,0

0,2

2,1

3,0

4,5

gyümölcsöst

9,5

2,3

6,7

6,3

7,7

legelőt

16,7

12,5

19,6

16,1

15,4

erdőt

15,5

12,1

18,1

15,1

25,9

halastavat

1,5

2,0

4,1

2,4

2,8

Általánosan ismert, hogy a privatizációval a földterület rendkívüli módon szétaprózódott. A kívánatos földkoncentráció terén az elmúlt években igazi áttörés nem, csak kismértékű elmozdulás történt, amit a földhasználatra vonatkozó mutatószámok is jeleznek. A régióban 2000 tavaszán az egyéni gazdaságok termőterületének átlagos nagysága 3,4 hektár volt, szemben az évtized eleji egy hektárnál kisebb birtokmérettel. A régiós átlag bő fél hektárral több, mint az országos. Régión belül a megyénkénti különbségek nem különösebben számottevőek, kistérségenként már inkább. A két szélső értékkel a kunszentmiklósi (5,6 hektár/gazdaság) és a makói kistérség (2,4 hektár/gazdaság) rendelkezik, a különbség tehát jóval több mint kétszeres.

A terület szétaprózottságát leginkább az egyéni gazdaságok termőterület-nagyság szerinti megoszlása tükrözi. A Dél-Alföldön az egyéni gazdaságok hattizede legfeljebb egy hektár termőterületet használ (igaz ez az arány még mindig kedvezőbb az évtized eleji 70 százalék feletti részaránynál). Az egy család megélhetéséhez szükségesnek tartott minimálisan 50 hektárja minden száz gazdaságból legfeljebb csak egynek van, de 10 hektárnál többje is csak minden 14.-nek. Száz hektárnál nagyobb termőterületet a régióban kevesebb, mint 650 egyéni gazdaság használ, míg 300 hektáros, már nagynak minősülő gazdaságok száma alig több mint 60. Érdekes, hogy a gazdaságok megoszlását tekintve a régión belül az egyes megyék között mennyire minimálisak az eltérések, legfeljebb a legkisebb nagyságkategóriákban mutatkoznak 10 százalékpontot meghaladó különbségek, de ezek is szinte kiegyenlítődnek az egy hektáros küszöbértékig.

A terület szétaprózottsága, illetve a másik póluson annak koncentrációja egymás mellett létező probléma. Míg a termőterület 2 százalékán a gazdaságok közel felét kitevő fél hektárnál kisebb birtoknagysággal rendelkezők osztoznak, a termőterület közel kétharmadán a 10 hektárosnál nagyobbak 7 százalékos hányadot képviselő csoportja. A gazdaságok kevesebb mint egy százaléka - az 50 hektárosnál nagyobbak köre - használja a termőterület 28 százalékát. A koncentráció foka Bács-Kiskun és Békés megyében kissé nagyobb, mint Csongrádban.

Az egyéni gazdaságok és termőterületük megoszlása a Dél-Alföldön

2000. március 31.

Termőterület
nagysága,
hektár

Termőterülettel rendelkező
gazdaságok

Használt termőterület

aránya, %

kumulált
aránya, %

aránya, %

kumulált
aránya, %

-

0,15

27,08

27,08

0,52

0,52

0,16

-

0,50

21,98

49,05

1,77

2,29

0,51

-

1,00

11,49

60,54

2,44

4,73

1,0

-

5,0

25,67

86,21

17,50

22,22

5,1

-

10,0

6,77

92,98

13,85

36,07

10,1

-

50,0

6,16

99,14

36,02

72,09

50,1

-

100,0

0,55

99,69

10,91

83,01

100,1

-

300,0

0,28

99,97

13,09

96,09

300,1

-

0,03

100,00

3,91

100,00

Összesen

100,00

-

100,00

-

A termőterületet használó gazdálkodó szervezetekre a régióban átlagosan 685 hektár termőterület jut. Az egyes művelési ágak közül erdőből esik egy-egy (erdőt használó) gazdaságra a legtöbb.

A gazdálkodó szervezetek 43 százaléka nem rendelkezik termőterülettel, és további 19 százalékuknál a használt termőterület nagysága nem haladja meg a 10 hektárt. Leggyakoribbak a 10-50 hektáros gazdaságok, minden 4-5. ebbe a kategóriába tartozik, majdnem minden 6. pedig a 100-300 hektáros nagyságcsoportba A korábban egyáltalán nem ritka 5000 ezer hektárosnál nagyobb szervezetek előfordulása mára másfél százalékra csökkent.

A gazdálkodó szervezetek és termőterületük megoszlása a Dél-Alföldön

2000. március 31.

Termőterület
nagysága,
hektár

Termőterülettel rendelkező
gazdaságok

Használt termőterület

aránya, %

kumulált
aránya, %

aránya, %

kumulált
aránya, %

- 10,0

18,93

18,93

0,11

0,11

10,1 - 50,0

22,53

41,46

0,89

0,99

50,1 - 100,0

7,78

49,25

0,79

1,78

100,1 - 300,0

17,54

66,78

5,22

7,00

300,1 - 500,0

5,81

72,59

3,43

10,43

500,1 - 1000,0

10,10

82,69

10,88

21,32

1000,1 - 5000,0

15,91

98,61

46,28

67,60

5000,1 - 10000,0

0,81

99,42

7,60

75,20

10000,1 -

0,58

100,00

24,80

100,00

Összesen

100,00

-

100,00

-

A kisebb, 50 hektárnál kevesebb, termőterületet használó gazdálkodó szervezetek hányada Csongrád megyében a legnagyobb (85 százalék). Ezzel szemben az 1000 hektárnál több területet művelők aránya Békés megyében a legmagasabb - a gazdaságok közel ötöde tartozik ide.

A szétaprózottság és koncentráció a gazdálkodó szervezetek körében ugyancsak tetten érhető. A gazdaságok kétharmadához a termőterületnek mindössze 7 százaléka tartozik, de több mint nyolctizedéhez is csak alig több mint egyötöde. Ugyanakkor a magas fokú koncentrációt az 5000 hektárnál nagyobb termőterületet művelők másfél százalékos csoportjához tartozó 32 százalékos területhányad jelzi.

Gép-, eszköz- és épületellátottság

Dél-Alföld gazdaságai 2,5 millió kilowatt vonóerő-kapacitással rendelkeznek, ami egynegyede az országosnak. A temőterületnél nagyobb részesedésből adódóan mind a szántóra, mind az összes mezőgazdasági területre vetített vonóerő-kapacitás nagyobb az országos átlagnál; a térség a régiók rangsorában az egyéni gazdaságok esetében a második, a gazdálkodó szervezetek esetében az első helyet foglalja el. A mezőgazdaságban végbement változásokat jellemzi, hogy ma már a régióban és országosan egyaránt az egyéni gazdaságok erőgép-ellátottsága kedvezőbb, mint a gazdálkodó szervezeteké. A régión belül szembetűnő a Békés megyei magángazdaságok alacsony fajlagos mutatója, ami a megyei rangsorban csak az utolsó helyek egyikét biztosította.

Gépi vonóerő-ellátottság

2000. március 31.

Területi egység

Az egyéni gazdaságokban

A gazdálkodó szervezetekben

1000 hektár szántóterületre jutó vonóerő

kW

alapján helyezés
a megyei
rangsorban

kW

alapján helyezés
a megyei
rangsorban

Bács-Kiskun megye

2 947

5.

2 283

3.

Békés megye

1 886

18.

2 116

7.

Csongrád megye

3 361

3.

2 085

9.

Dél-Alföld

2 657

2.

2 159

1.

Ország összesen

2 479

-

2 005

-

A régió megyéiben a gazdálkodó szervezetek fele-kétharmada rendelkezik traktorral, míg az egyéni gazdaságok közül átlagban csak minden 10. A gépek átlagos teljesítménye az előbbi gazdaságcsoportban - a nagyobb táblaméretekhez igazodóan - 70 kW körüli, az utóbbiban 43-51 kW közötti. A középkategóriájú traktorok nagyjából azonos - kétharmados - részaránya mellett a gazdálkodó szervezeteknél a nagyobb, az egyéni gazdaságoknál a kisebb teljesítményű gépek szerepelnek nagyobb arányban.

Az egyéni gazdaságok, ha rendelkeznek is traktorral, az esetek túlnyomó többségében akkor is csak eggyel, ugyanakkor a gazdálkodó szervezetek átlagosan 3 és féllel. Az értékek nagyjából megfelelnek az országos átlagnak, jelentősebb eltérés a traktorral rendelkező gazdálkodó szervezetek részarányában - országosan majdnem minden gazdaságnak van traktora - és ebből adódóan az egy gazdaságra jutó gépek számában

Traktorellátottság

2000. március 31.

Területi egység

100 gazdaságra

Traktorral rendelkező
100 gazdaságra

jutó traktorok száma

az egyéni
gazdaságokban

a gazdálkodó
szervezetekben

az egyéni
gazdaságokban

a gazdálkodó
szervezetekben

Bács-Kiskun megye

11,4

195,9

105,6

377,0

Békés megye

8,6

206,1

110,9

390,0

Csongrád megye

14,1

191,4

109,1

286,4

Dél-Alföld

11,2

198,1

107,8

351,5

Ország összesen

9,1

312,6

107,9

346,1

Az igen magas bekerülési érték és a jellemzően apróbirtokos szerkezet miatt az egyéni gazdaságok nem egészen egy százalékának van csak gabonabetakarító gépe, de ma már a gazdálkodó szervezetek közül is csupán minden ötödiknek. Egy kombájnra az előbbi csoportban 97, az utóbbiban több mint kétszer annyi, összesen 205 hektár betakarítandó terület jut.

A dél-alföldi gazdaságok közel 5600 darab, átlagosan 3,1 tonna teherbírású tehergépkocsit üzemeltetnek, melyek döntő része a magángazdaságokban található. Az 1000 hektár mezőgazdasági területre vetített átlagos kapacitásadatok nem különböznek lényegesen aszerint, hogy mely gazdálkodási formáról van szó, mindkét gazdaságcsoportban vannak jól és kevésbé jól ellátott térségek, az előbbiek döntően Csongrád- az utóbbiak főként Bács-Kiskun megyeiek.

A tárgyi eszközállomány másik fontos csoportját az épületek, építmények alkotják, melyek a mezőgazdaságban elsődlegesen állattartó épületeket, terménytárolókat jelentenek. A Dél-Alföld állattartó épületeinek kapacitása - a főbb állatfajokat figyelembe véve - 2000. márciusában 273 ezer szarvasmarha -, 2 millió 696 ezer sertés- és 499 ezer juhférőhelyből, valamint közel 3 millió négyzetméter baromfiólból állt. A gazdálkodó szervezetek, ahogyan állatállományukat, úgy férőhely-kapacitásuk nagy részét is elvesztették a privatizáció során, bár a férőhelyek számának csökkenése kisebb volt annál, mint amit az állatállomány csökkenése indokolt. Mindkét gazdálkodási körre általánosságban elmondható, hogy az állattartást szolgáló épület-ellátottság területén jelentős tartalékok mutatkoznak: sertésből és juhból akár kétszer annyit is tarthatnának a gazdaságok, mint most, de szarvasmarha-férőhelyben is mintegy 20-30 százalékos többlet mutatkozik.

A szarvasmarha-istállók kihasználtsága

2000. március 31.

Megnevezés

Bács-
Kiskun

Békés

Csongrád

Dél-Alföld

Ország

megye

Egyéni gazdaságok

Szarvasmarha-istállóval

rendelkezők száma

7 596

6 952

6 076

20 624

90 004

Szarvasmarha-istállók

férőhelyeinek száma, ezer db

50,2

44,2

37,9

132,3

608,4

Átlagos férőhely-kapacitás

6,2

5,9

5,8

6,0

6,4

Kapacitás-kihasználtság, %

58,7

49,6

53,9

54,1

45,0

Gazdálkodó szervezetek

Szarvasmarha-istállóval

rendelkezők száma

72

72

45

189

1 140

Szarvasmarha-istállók

férőhelyeinek száma, ezer db

45,6

57,6

36,9

140,1

828,4

Átlagos férőhely-kapacitás

117,4

113,2

107,6

113,0

114,7

Kapacitás-kihasználtság, %

70,6

74,1

82,5

75,1

69,6

A kapacitás-kihasználtság értékei nem különböznek jelentősebben az országostól. A hasonlóság abban is megmutatkozik, hogy az egyéni gazdaságok tartalékai jelentősebbek, mint a gazdálkodó szervezeteké, az előbbi csoport jó esetben 50 százalékos épület-kihasználtsága mellett az utóbbiaké 75-78 százalékos. Feltűnő ugyanakkor a Csongrád megyei gazdálkodó szervezetek használatában lévő sertésférőhely-kapacitások maximális kihasználtsága.

Az alacsony arányszámok hátterében esetenként évek óta üres, leromlott állagú gazdátlan épületek állnak, amelyek benépesítésére már nem is nagyon lehet számítani.

A sertésólak kihasználtsága

2000. március 31.

Megnevezés

Bács-
Kiskun

Békés

Csongrád

Dél-Alföld

Ország

megye

Egyéni gazdaságok

Sertésóllal rendelkezők száma

67 408

51 491

37 729

156 628

647 762

Sertésólak férőhelyeinek

száma, ezer db

722,4

719,9

472,1

1 914,4

5 705,8

Átlagos férőhely-kapacitás

7,2

7,0

7,0

7,1

6,3

Kapacitás-kihasználtság, %

37,9

44,7

49,8

43,2

44,1

Gazdálkodó szervezetek

Sertésóllal rendelkezők

száma

72

65

35

172

839

Sertésólak férőhelyeinek

száma, ezer db

329,4

280,2

167,9

777,4

3 205,3

Átlagos férőhely-kapacitás

456,8

468,5

424,1

453,3

441,5

Kapacitás-kihasználtság, %

77,5

63,6

104,9

78,4

79,0

A gazdaságok férőhely-kapacitása összhangban áll az állatállomány átlagos nagyságával. Az egyéni gazdaságok szarvasmarha-istállói átlagosan 6, sertésóljai 7 férőhelyesek, szemben a jellemzően nagy állatállományt tartó gazdálkodó szervezetek épületeivel, amelyek átlagosan 113, illetve 453 állat befogadására alkalmasak.

Termelési szerkezet

A szántóföldi növénytermesztés

A dél-alföldi régió szántóterülete közel 1 millió 90 ezer hektár, a termőterület 67 százaléka, az országos átlagnál 8 százalékponttal magasabb aránya. A szántóterület mezőgazdasági területhez viszonyított aránya 78 százalék (50 százalékkal több mint az EU átlag!). Ez részben Békés és Bács-Kiskun megye déli részének kitűnő talajadottságaival, részben pedig Bács-Kiskun- és Csongrád megye homokos - szántóföldi növénytermesztésre jövedelmezően nem alkalmas - területeinek szántóként való kezelésével magyarázható.

A szántóföldi növények vetésszerkezete gazdálkodási formák szerint

2000. március 31.


A szántóföldi növénytermesztés fő növényei a kalászosok. A Dél-Alföldön 2000-ben a szántóterület közel négytizedét hasznosították őszi-, illetve tavaszi kalászos gabonával. A kalászosok közül a búzáé a vezető szerep, ezt követi az őszi- és a tavaszi árpa, majd a rozs - bár Békés megyében nincs jelentős szerepe - a következő a rangsorban. A kukorica részaránya az 1991. évi 25 százalékról 2000-re három százalékponttal növekedett. Ez utóbbi növény az egyéni gazdaságokban közel 33 százalékkal részesedik a vetésterületből. Ennek főként az a magyarázata, hogy az egyéni gazdálkodók által tartott állatoknak még mindig legfőbb takarmánya a kukorica.

A gabonafélék - bár vetésterületük kissé változott, és áraik jelentősen emelkedtek - a gazdálkodók jövedelmét nem gyarapították, mivel egyrészt a kedvezőtlen időjárás, másrészt a tőkehiányból fakadó technológiai „hibák” (talajmunka, vetőmag, tápanyag-utánpótlás, vegyszeres védelem) hatására lényegesen alacsonyabbak a termésátlagok, mint az 1980-as években.

A kalászosok és a kukorica után az ipari növények foglalják el a legnagyobb területet, a szántó több mint 8 százalékát. Az ipari növények közül a napraforgó vetésterülete dinamikusan emelkedett az 1990-es években, 2000-ben viszont jelentősen visszaesett, elsősorban a felvásárlási ár csökkenése miatt. A régió termeli az ország napraforgómag-mennyiségének 28-30 százalékát, különösen Békés- és Bács-Kiskun megye termelése jelentős. Nagymértékű termelésnövekedés következett be a repcemag-termesztésben is, mind a terület, mind a termésmennyiség megtöbbszöröződött. A cukorrépa vetésterülete az utóbbi években fokozatosan csökkent, elsősorban Bács-Kiskun- és Csongrád megyében. Békés megye viszont továbbra is tartja dobogós helyét a megyék rangsorában; az ország cukorrépa területének egytizede itt található. Az ország második legnagyobb dohánytermelője szintén a dél-alföldi régió, ezen belül is Bács-Kiskun megye, ahol évtizedes hagyományai vannak a dohánytermesztésnek.

A takarmánynövények termesztése - az állatállomány nagyságrendjét is figyelembe véve - a Dél-Alföldön is meghatározó. A régiók közül itt található a legnagyobb vetésterület, az ország szálas- és lédús takarmánytermő-területének több mint 21 százaléka. Legnagyobb területen lucernát és silókukoricát termesztenek a gazdálkodók. Az állatállomány csökkenésével e növények területe is fokozatosan mérséklődik, de még így is a legnagyobb takarmánytermelő régió a dél-alföldi, messze megelőzve a megyei rangsorban az utána következőt. A takarmánynövények Dél-Alföld szántóterületének valamivel több mint 6 százalékát foglalják el.

Zöldségtermesztés

A szántóföldi és hajtatott zöldségtermesztés kiemelt jelentőségű a dél-alföldi régióban. Az ország zöldségtermő területének 37 százaléka található a három megyében, a betakarított termésmennyiség pedig még az előbbinél is nagyobb arányt képvisel.

A főbb zöldségnövények többségéből a legnagyobb területen és a legtöbbet a régió termeli. Egyes zöldségfélékből az ország összes termésének meghatározó mennyisége e térségben terem: pl. a zöldpaprika 50, a fűszerpaprika 81 százaléka.

Borsótermesztésben Békés megye, burgonyatermesztésben Bács-Kiskun- és Csongrád megye termelése meghatározó. Csongrád megye - ezen belül is a makói kistérség - a vöröshagyma és a fokhagymatermesztés kiemelkedő körzete.

Petrezselyemből Csongrádban, sárgarépából, paradicsomból és uborkából Bács-Kiskunban termelik a legtöbbet. Káposztafélékből Bács-Kiskun és Csongrád megye adja a termés döntő részét. Az étkezési paprika (zöld- és pritaminpaprika) jelentős része Bács-Kiskun- és Csongrád megyében terem meg. Fűszerpaprikából szintén az előbbi két megye emelkedik ki, a kalocsai és a szegedi kistérség terméke igazi „hungaricum”, kül- és belföldön egyaránt ismert.

A dél-alföldi régió megyéiben - Bács-Kiskun homokhátsági területein, Békés- és Csongrád megyében szinte mindenütt - évtizedes hagyományai vannak a hajtatásos zöldségtermesztésnek. A kedvező éghajlati tényezők, a természeti adottságok (öntözési lehetőség, termálkutak) kiaknázása az ország legjelentősebb termőterületévé tette a Dél-Alföld ezen területeit.

Az üvegház és a fólia alatti termesztés az elmúlt évtizedben jelentős változásokon ment keresztül. Az energiaárak növekedése és a lakossági fogyasztás csökkenése az energiaigényes üvegházi és fűtött fóliás termesztés visszaesését eredményezte. A termelők előnyben részesítették a síkfóliás korai termesztést. Az évtized végére újra fellendült a termesztő-berendezéseik alatti termesztés. Különösen Csongrád- és Békés megyében nőtt jelentősen az üveggel és fóliával borított terület, de Bács-Kiskun megye is közel duplájára növelte e területeit.

A régióban közel 10 és fél ezer gazdaság, több mint 1700 hektár üveggel és fóliával borított felületen termel. Ez az ország fedett termesztő-berendezéssel ellátott területének több mint 64 százaléka, ami egy termelőre átlagosan 1628 m2 területet jelent. Bács-Kiskun megyében a kecskeméti, a kiskunfélegyházai és a kiskunmajsai kistérségek rendelkeznek jelentős üvegházas, fóliás területtel. Csongrád és Békés megye szinte minden kistérsége számottevő felülettel rendelkezik, de hagyományai alapján is kiemelkedő a szentesi kistérség.

A termesztő-berendezések alatti termesztés tárgyalásakor szót kell ejteni az egyre nagyobb felületen elhelyezkedő virágtermesztésről is. A fizetőképes kereslet növekedésével párhuzamosan lassan, de szaporodnak a régióban - különösen a nagyvárosokban - a korszerű, automatizált növényházak, kertészetek, melyeket virágokkal hasznosítanak.

A régióra is jellemző, hogy a vetésszerkezetben alacsony a nagy élőmunka-igényű ágazatok aránya. Ezek a „kis” ágazatok azonban területi részesedésüket sokszorosan meghaladó jelentőséggel bírnak, mert fajlagos termelési értékük magas, és kisebb termelési körzetekben a falusi népesség fontos jövedelmi forrásai.

A szántóföldi növénytermesztés átlaghozamaiban nem történt határozott irányú elmozdulás az elmúlt években, sőt több növényfaj esetében visszaesés következett be. A legtöbb növényfajnál nem érik el az átlaghozamok a „piacvezető” országok szintjét. Az EU átlaghozamaihoz képest a búza 60-62, a kukorica 72-75, a napraforgó 98-100, a burgonya 68-70 százalékos hozamot produkál. A technológiai hiányosságok, a hozamalakulásra közvetlenül ható ráfordítások (szerves- és műtrágya, növényvédelem, megfelelő minőségű vetőmag) alacsony szintje miatt a hozamingadozás erőteljesebb annál, mint ami az időjárási hatások miatt elfogadható lenne.

Gyümölcstermesztés

A régió mintegy 16 ezer hektár gyümölcsöst tart nyilván, ez az ország gyümölcsterületének 17 százaléka. 2000-re a területek több mint 70 százaléka egyéni gazdálkodók használatába került. A termőterület ennél lényegesen kisebb, mivel az ültetvények 30-35 százaléka nem művelt, elhagyott. Az ültetvények korösszetétele kedvezőtlen, kétharmad részük 20 évesnél idősebb. A megújításhoz szükséges évi 1200-1300 hektár telepítéssel szemben alig negyed részét telepítették az elmúlt évtizedben.

A régión belül a gyümölcsterületek több mint 60 százaléka Bács-Kiskun megyében van, Csongrád megye a terület közel 34 százalékát, Békés megye a fennmaradó részét adja.

A régióban - csak úgy mint országosan - a legnagyobb területen almát termesztenek. Az egyes gyümölcsfajok közül az alma területe közel 30 százalékot képvisel, ami az ország almaterületének 11 százaléka. A megyék vonatkozásában azonban már jelentős eltérések mutatkoznak mind a régiós, mind az országos átlaghoz viszonyítva. Bács-Kiskun megyében az alma vezet közel 36 százalékkal, Csongrádban már csak 19 százalék az aránya és második a rangsorban, Békés a 16 százalékos részarányával már a harmadik helyre szorul.

A régió második legnagyobb hányadú gyümölcsöse, közel 25 százalékos területaránnyal, az őszibarack, az ország őszibarackosainak több mint 43 százalékát tudhatja magáénak Dél-Alföld. Az őszibarackosok közel 70 százaléka Csongrád megyében (szatymazi tájkörzet) van. Természetesen Csongrád megye vezérgyümölcse az őszibarack, közel 60 százalék a részaránya a megye gyümölcsterületéből.

A régióban, az országos átlagot szintén meghaladó részaránnyal, a harmadik legnagyobb területtel rendelkező gyümölcs a meggy. Csaknem 15 százalékkal részesedik az ültetvényekből, és közel 19 százalékot képvisel az ország meggyeseiből. Főként Bács-Kiskun megye rendelkezik számottevő területtel, a régió meggyeseinek majdnem 80 százaléka itt található.

A rangsorban Békés megye listavezetője, a szilva következik. Régión belüli részaránya közel 11 százalék, az ország szilvaterületének viszont több mint 21 százalékát adja. Békésben 25, Bács-Kiskunban 12, Csongrádban 6 százalékos e gyümölcs területi részesedése.

A régióban tíz százalékon felüli részt képvisel a kajszi, az ország megfelelő területének közel egynegyedét adva. A legnagyobb területtel Bács-Kiskun megye rendelkezik, az ország kajsziterületének 22 százaléka található itt, s ennek több mint fele a kecskeméti kistérségben.

Tíz százalékon felüli részarányt képvisel az ország területéből a Dél-Alföld körte-, cseresznye- és dióterülete, de e gyümölcsfajok régión belüli részesedése mindössze 1-3 százalékos. Az egyéb bogyós kategóriába sorolja a statisztika a szamócát, amely e csoport döntő többségét adja. Termesztése (fólia alatt is) az utóbbi 2-3 évben - az előző évek visszaesése után - újra jelentősen megnőtt. Becslések alapján a régió termeli az ország szamócatermésének több mint 20 százalékát.

Szőlőtermesztés

Az ország szőlőterületének több mint egyharmada a dél-alföldi régióban található. Döntő többsége, 31 százaléka Bács-Kiskun megyében, valamivel több mint 2 százaléka pedig Csongrád megyében fordul elő, Békés megye mindössze 0,1 százalékot képvisel. A régióban három borvidéknek van kiemelkedő jelentősége: a Kunságinak, a Csongrádinak és a Hajós-bajainak.

A szőlőterületek 95 százalékán borszőlőt termelnek a gazdálkodók. A fennmaradó 5 százalék csemegeszőlő, melynek döntő többsége a házikertekben van. A borszőlő-területek háromnegyed részén fehér fajtákat termelnek.

A szőlőültetvények több mint 95 százaléka egyéni gazdák művelése alatt áll. A tulajdonosi és használati viszonyok újabban közelítenek egymáshoz. Jelentős ültetvényterületek (különösen az úgynevezett szakcsoportos ültetvények) tulajdonviszonyai azonban rendezetlenek. A szőlőültetvények fajtaösszetétele a régióban talán csak a Hajós-bajai borvidék területén (mintegy 1600 hektár) megfelelő. A többi területen még alacsony a minőségi bor előállításához szükséges jó fajták aránya.

Az ültetvények átlagéletkora magas, 61 százalékuk 20 évnél idősebb, 29 százalékuk 15-20 év közötti és mindössze 5 százalékuk 5 évnél fiatalabb ültetvény. A megújításhoz szükséges évenkénti átlagos telepítés (1200-1500 hektár) 5 év alatt valósult csak meg. Mind az ültetvények átlagéletkora, mind fajtaösszetétele a telepítési ütem növelését indokolja.

Állattenyésztés

A kilencvenes évek első felében az ország elveszette állatállományának közel felét. A hanyatló-stagnáló mezőgazdaság legnagyobb vesztese ebben az évtizedben az állattenyésztés volt. Kritikus helyzetét leginkább az jelzi, hogy egyetlen főbb ágazata sem akad, amely ne szenvedett volna el lényeges visszaesést.

A Dél-Alföld állattenyésztésére mindezek szintén vonatkoznak. A mindig is kiemelkedő állattartó ágazat - jelentős veszteségei ellenére is - meg tudta tartani országon belüli vezető szerepét. Számosállat egyenértékben számolva az ország állatállományának több mint egynegyed része ebben a régióban van, s ebből 10 százalék Bács-Kiskunra, 8 százalék Békésre és 7 százalék Csongrád megyére jut.

A szarvasmarha ágazaton belül a - 2000. március 31-ei állapotnak megfelelően - a régióban 177 ezer szarvasmarhát tartottak, 117 ezerrel (40 százalékkal) kevesebbet, mint 1991-ben. A tehenek száma közel 80 ezer volt. Az összes- és ezen belül a tehénállomány is valamivel több mint 20 százaléka az országosnak. A gazdasági szervezetekben volt az állomány többsége, 60 százaléka.

Az átlagos állománynagyság a gazdálkodó szervezetekben 602, az egyéni gazdaságokban pedig csak 5,3 darab, az előbbi magasabb az országos átlagnál, az utóbbi megegyezik azzal. A hatékony termeléshez - a férőhelyek kapacitását és annak kihasználását tekintve - ennél nagyobb állatlétszám szükséges. A régión belül Békés megye állománya a legnagyobb, majd Bács-Kiskun, végül Csongrád megye következik (65, 61 és 51 ezer darab).

A főbb állatfajokat tekintve - az országosból való részesedés és a régión belüli megoszlás alapján egyaránt - a sertésállomány áll az élen. A felmérés időpontjában a régióban 1 millió 440 ezer sertést regisztráltak. Ez a létszám fele a 10 évvel korábbinak, de az ország sertésállományának több mint 28 és fél százaléka. A régiók rangsorát a Dél-Alföld, a megyék rangsorát Bács-Kiskun megye vezette (529 ezer sertés). A gazdálkodó szervezetekben az egy seréstartó gazdaságra jutó állomány 3673 darab, míg az egyéni gazdaságokban mindössze 6 és fél. Anyakocáknál ez a mutató 474, illetve 2 darab volt.

A juhászati ágazat az elmúlt három évtizedben a mezőgazdaság legellentmondásosabb területe volt a régióban, de országosan is. A fellendülés és a drasztikus visszaesés egyaránt fellelhető az ágazatban. Míg az évtized elején a gazdálkodó szervezetek és az egyéni gazdák megközelítően azonos mennyiséget tartottak, addig 2000-ben az állomány 85 százaléka az egyéni gazdák birtokában volt. A régió közel 338 ezres állománya 26 százalékot képvisel az országosból. A régión belül az állomány kétharmada Bács-Kiskun megyében van. A gazdasági szervezetek átlagos juhállománya 613 darab (Bács-Kiskunban 923), az egyéni gazdáké közel harminc.

Az 1980-as évek végéig az állattenyésztésen belül a baromfitenyésztés volt a legdinamikusabb és a legkiegyensúlyozottabb ágazat. Jól szervezett integrációk jöttek létre, melyek jelentős része ma is működik. Az 1990-es években azonban jelentős hullámzások ingatták meg a termelők tenyésztési kedvét. Az évtized közepéig a termelés folyamatosan csökkent, majd 2000-ben megközelítette az 1990 év szintjét.

Átlagos állatállomány a megfelelő állatfajt tartó gazdaságokban

2000. március 31.


A Dél-Alföld mindhárom megyéjében hagyománya van a baromfitartásnak. Bács-Kiskun a tyúkfélék, a liba és a kacsa tenyésztésében élenjáró, Békés a pulyka és a gyöngyös tartásában vezeti a rangsort, Csongrád pedig - bár egyik fajnál sem listavezető - jelentős állománnyal rendelkezik mindegyik fajtából.

2000. tavaszán a régióban több mint 8 millió tyúkfélét regisztráltak, ez az országos állománynak majdnem 20 százaléka. A régión belül Bács-Kiskun megyében van a legtöbb tyúkféle (több mint 50 százalék).

Az eddig említett állatfajokon kívül a gazdálkodók a dél-alföldi régióban közel 1 millió 800 ezer libát tartottak, az ország libaállományának majdnem hatvan százalékát. A legnagyobb libatartók Bács-Kiskun megyében (882 ezer) vannak, ahol régi hagyománya van a „libatömésnek”. Az ország legnagyobb kacsatenyésztője Bács-Kiskun megye (1,5 millió darab), de Csongrád megye állománya is közelíti a fél milliót. Így a régióban volt az ország kacsaállományának közel háromnegyede. A régió pulyka- és a gyöngyös-állománya 35-35 százalékkal részesedik az országosból. Mindkét állatfajból Békés megye vezeti a régión belüli rangsort.

100 hektár mezőgazdasági területre jutó állatállomány az összes gazdaságban

2000. március 31.

(darab)

Megnevezés

Bács-Kiskun

Békés

Csong-rád

Dél-

Ország

megye

Szarvasmarha

14,0

17,1

19,3

16,4

18,3

Sertés

120,0

132,5

156,3

133,2

108,4

Juh

51,3

14,8

21,0

31,2

27,7

Tyúkféle

979,1

540,9

678,1

753,0

911,7

Liba

199,8

149,8

118,2

162,5

64,3

Kacsa

347,5

49,8

181,6

203,3

64,1

Pulyka

65,8

167,1

178,3

128,5

84,5

A házinyúl-tenyésztés szintén jelentős a régióban, különösen Bács-Kiskun megyében, ahol az ország állományának több mint 20 százaléka található, míg a régió részesedése meghaladja a 28 százalékot. Az ország méhcsaládjainak 20 százaléka van a Dél-Alföldön, ennek több mint fele Bács-Kiskun megyében.

Mind a baromfifélék (a pulyka kivételével), mind a nyúl- és méhállomány jelentősebb része egyéni gazdálkodók gazdaságaiban tenyészik. A liba és a kacsafélék jelentős részét természetes környezetben tudják nevelni a gazdálkodók, mely javuló kilátásokkal kecsegtet az így tartott állatok, és a belőlük készült termékek iránti kereslet növekedésével.

Erdőgazdálkodás

Az ország erdőterületének 12 százaléka van a régióban, ennek is döntő többsége Bács-Kiskun megyében. Békés megye részesedése csupán 0,4 százalék. A régióban az erdőterülettel rendelkező összes gazdaság átlagos területe nem éri el a 16 hektárt, ezen belül az egyéni gazdaságoké kevesebb mint 4 hektár, a gazdálkodó szervezeteké 571 hektár. Ez utóbbiakat tekintve a három megyében óriási különbségek vannak: Bács-Kiskun megyében egy erdőterülettel rendelkező gazdálkodó szervezetre 1106, Csongrád megyében 353, míg Békés megyében mindössze 55 hektár erdőterület jut. A legnagyobb erdők a bajai (Gemenc), a kecskeméti és a szegedi kistérségben találhatók. Az erdők több mint 60 százaléka gazdálkodó szervezet tulajdonát képezi.

Az erdők állapota - különösen a kedvezőtlen területen lévőké (pl. Homokhátság) - nem megfelelő, az éves élőfa-hozadék nem éri el a kívánt mértéket. A magántulajdonú erdők szétaprózottsága, a műveléshez szükséges eszközök és sok esetben a hozzáértés hiánya tovább rontja a helyzetet.

A gazdaságok nem mezőgazdasági tevékenysége

Országosan a 2000. évi felmérés alapján az egyéni gazdaságok négy és fél százaléka, a gazdálkodó szervezetek közel fele végez mezőgazdasági főtevékenysége mellett más tevékenységet is.

A Dél-Alföld egyéni gazdaságai közül Bács-Kiskun megye gazdái mind a régió, mind az országos átlagot meghaladó mértékben végeznek valamilyen egyéb tevékenységet. A gazdálkodók majdnem 7 százaléka foglalkozik alaptevékenységen kívüli tevékenységgel is. Csongrád megye gazdái közül valamivel több mint 2 százalék, Békésben pedig egy százalékot meghaladó az egyéb tevékenységet is végző egyéni gazdaságok számaránya.

A legtöbb egyéni gazda mind Bács-Kiskun, mind Csongrád megyében borkészítéssel foglalkozik. Bács-Kiskunban a gazdák több mint 5 százaléka, Csongrádban pedig fél százaléka készít bort. A régió kistérségeinek rangsorát borkészítésben Kiskőrös térsége vezeti, ahol a gazdák közel 23 százaléka végez ilyen tevékenységet.

Tejfeldolgozással a régióban kevesen foglalkoznak az egyéni gazdaságok közül, ezer gazdaságból csak 1 vállalkozik ilyen tevékenységre. A legtöbb gazdaság Csongrád megyében folytat ilyen tevékenységet, a legkevesebb pedig Békés megyében.

A takarmánykeveréssel foglalkozó egyéni gazdaságok aránya sem országosan, sem a régióban nem éri el az egy ezreléket. A megyék közötti különbség is minimális. A régió egyéni gazdálkodói közül fuvarozással csak minden hétszázadik vállalkozó foglalkozik. Arányait tekintve a legtöbb ilyen vállalkozás Békés megyében működik (0,2 százalék), de Csongrád megyében sem sokkal kisebb az arányuk.

A gazdálkodó szervezetek nem mezőgazdasági tevékenységének aránya

2000. március 31.


A gazdálkodó szervezetekben lényegesen magasabb az egyéb tevékenységet is végzők aránya. A régióban arányuk közel 55 százalék, 7 százalékponttal magasabb, mint az országos átlag. Ezzel a Dél-Alföld vezeti a régiók rangsorát. A régión belül Csongrád megye gazdálkodó szervezeteinek majdnem 60 százaléka végez egyéb tevékenységet, Bács-Kiskunban 55, Békésben 50 százaléka.

A gazdálkodó szervezetek egyéb tevékenységében a fuvarozás dominál. A régióban a gazdaságok több mint 12 százaléka végez ilyen tevékenységet, ezen belül Békésben több mint 15, Bács-Kiskunban majdnem 11, Csongrádban pedig közel 10 százaléka. Országos átlagot meghaladó a régióban a takarmánykeveréssel foglalkozó gazdálkodó szervezetek aránya is, 8 százalék. Bács-Kiskun és Békés megyében 9, illetve 8 százalék, míg Csongrád megyében 6 százalék a keveréssel foglalkozó gazdaságok aránya.

A borkészítő gazdálkodó szervezetek aránya a régióban nem éri el az országos átlagot. Míg Bács-Kiskunban azt meghaladó a számarányuk, addig Csongrádban egy százalék alatti. Békés megyében nem végeznek ilyen tevékenységet gazdálkodó szervezetek. A legtöbb szervezet a kiskőrösi térségében működik.

A mezőgazdasági terméktermelés értéke

A főbb termelési erőforrások adataira alapozva, valamint az 1999. évi mezőgazdasági termelői árak felhasználásával került kidolgozásra a növénytermesztési és az állattenyésztési termékek becsült értéke. Az így számított értékek bizonyos fokig rávilágítanak az egyes gazdaságtípusok mezőgazdasági terméktermelő képességére.

A Dél-Alföld mezőgazdasági termelése - természeti adottságai, valamint tradicionális állattartása következtében - meghatározó szerepet tölt be az országon belül. Ez visszatükröződik a számításokon alapuló termékértékben is, mivel a forintban kifejezett értékek, mindkét gazdálkodási formát tekintve, e régióban a legmagasabbak.

A mezőgazdasági termék értéke az egyéni gazdaságokban

Az egyéni gazdaságokban keletkezett termékérték alapján vezető régió a Dél-Alföld. A régiót alkotó megyék közül Bács-Kiskun az első, Csongrád a harmadik, Békés pedig a negyedik legnagyobb értéket képviseli a megyék rangsorában.

Az egyéni gazdaságok mezőgazdasági termékértékének megoszlása mutatja, hogy - mind országosan, mind a régióban - a kétharmadát kitevő, úgymond „több lábon álló” vegyes gazdaságé a fő szerep, a csak növénytermesztő és a csak állattenyésztő gazdaságok ugyanis annak egyötödét, illetve egytizedét teszik ki. E megoszlás tükrözi azt a termelői hozzáállást, amit főként a 2000. évet megelőző kiszámíthatatlan természeti tényezők, a felvásárlási árak hullámzása, illetőleg az agrártámogatások termelést segítő, fejlesztő hatása orientált.

Az egy egyéni gazdaságra jutó termékérték a régióban 40 százalékkal múlja felül az országos átlagot. A mutató értéke egyöntetűen a vegyes gazdaságokban a legmagasabb, de az országos átlagot legnagyobb mértékben a csak növénytermesztésre alapozott gazdaságok termékértéke haladja meg, mintegy 70 százalékkal.

Az egy egyéni gazdaságra jutó termékérték a gazdálkodás alapja szerint


A régió kistérségei közül kiemelkedő a Csongrád megyei kisteleki, ahol az egy gazdaságra jutó számított termékérték 1 millió 555 ezer forint, ami az országos átlag háromszorosa, ezen belül a csak növénytermesztő gazdaságokban 4-szerese, a vegyes alapúakban pedig 2,6-szerese annak. A tiszta profilú növénytermesztő gazdaságokban az egy egységre jutó legnagyobb termékérték a Csongrád megyei szentesi kistérségben mutatkozik, ami a régió átlagának 3-szorosa, az országosnak viszont több mint 5-szöröse. A csak állattartással foglalkozó gazdaságokra jutó termékérték a legkiegyensúlyozottabb, nem mutat többszörös különbségeket; e mutató alapján a régió vezető kistérsége a szentesi, az orosházai és a kalocsai.

Az egyéni gazdaságok fajlagos termékérték-nagyság szerinti megoszlása szerint a gazdaságok közel fele a 101 és 500 ezer forint közötti középkategóriába tartozik. E mutató alapján a Dél-Alföld gazdaságai az országosnál kisebb arányt képviselnek az alacsonyabb (50 és 200 ezer forint közötti) termékérték kategóriákban, az e fölöttiben pedig nagyobb arányban szerepelnek.

Az egyéni gazdaságok megoszlása az egy gazdaságra jutó mezőgazdasági termékérték nagyságkategóriái szerint


Az alacsonyabb és a magasabb termékérték-kategóriákban a régió egyéni gazdaságainak alacsony - ez esetben kedvező - részesedését a Békés és a Csongrád megyei kisgazdaságok átlagosnál magasabb termék-értékei alakították, azaz határozták meg, mivel a Bács-Kiskun megyei egyéni gazdaságok e mutató szerinti összetétele közelítette meg legjobban az e szempontból kedvezőtlenebb országos összetételt. Figyelemre méltó az 5 millió forint feletti termékértéket képviselő egyéni gazdaságok köre. Ez utóbbiak részesedése a régió kistérségei közül mindössze négyben marad el az országos, 1,3 százalékos aránytól.

A mezőgazdasági termék értéke a gazdálkodó szervezetekben

A egy gazdálkodó szervezetre jutó mezőgazdasági termékérték igen nagy különbségeket mutat, amely alapvetően a termelési erőforrások mértékére, a földterület minőségére, illetve a földterület és állatállomány kombinációjára vezethető vissza.

Az egy gazdálkodó szervezetre jutó mezőgazdasági termékérték a gazdálkodás alapja szerint


A régiós átlag, a tiszta profilú állattenyésztő gazdaságok kivételével, felülmúlja az országost, s ugyanez a tendencia mutatkozik a régiót alkotó három megye mutatóiban is. Az egy gazdálkodó szervezetre jutó átlagos termékérték alapján a legmagasabb mutatóval Bács-Kiskun, a csak növénytermesztő gazdaságokéban Békés, a csak állattenyésztő és a vegyes típusú gazdaságok körében pedig Csongrád megye rendelkezik.

Az egy gazdálkodó szervezetre jutó termékérték nagyságkategóriás megoszlása egyértelműen a mai magyar mezőgazdaság szerkezetét tükrözi. Országosan igen magas, 42 százalék az 5 millió forintot el nem érő gazdálkodó szervezetek aránya. A régióban ez egyharmad részt tesz ki, a megyék közül Csongrádé ennél lényegesen magasabb, Békésé pedig érzékelhetően kisebb. E körbe tartoznak újonnan- illetve átalakult mezőgazdasági szervezetek, valamint a szétválások következtében felaprózódott hajdani szervezetek utódszervezetei.

A nagyobb érték-kategóriában Dél-Alföld gazdálkodó szervezeteinek aránya rendre felülmúlja az országos arányszámokat, kivéve a legmagasabbat, ahol azzal megegyezően alakult.

A gazdálkodó szervezetek megoszlása az egy gazdaságra jutó mezőgazdasági termékérték nagyságkategóriái szerint


Document created with wvWare/wvWare version 1.0.2



-